Április
28-án volt egy éves a blog. Ezt a vártól várig tartó túrával ünnepeltük meg. Péntek délután Solymos fele vettük
az irányt és reménykedtünk a szép időben, hátha csak tréfálkozik az április az
erős széllel és felhős idővel. Solymoson végre személyesen is megismerhettük
Milka Zsoltot, a
magashegyiturak.ro szerkesztőjét. Az édesapja átvitte a négy
fős túracsoportunkat Világos várához, ahol megkezdtük a túrát és az új
hátizsákom tesztjét.
|
Tágas belső terek, sok csat és cipzár, kényelmes pántok |
A
terv
Az
eredeti ötlet az volt, hogy pénteken Világosról elmegyünk Kaszojára és onnan
másnap a Hegyes útba ejtésével Solymosra. Közben kiderült, hogy Kaszoján épp
akkor lesz a Kaszoja Fesztivál, így módosítottuk a tervet és inkább a gerincen
maradtunk.
|
Nem a legszebb idő... |
|
Arad-Hegyalja |
Szeles
indulás
A
vár előtti parkolóból elsétáltunk a várhoz, hogy szabályos legyen a vártól
várig túrázás. Az Alföld síkja párába burkolózott, a szél iszonyatosan fújt,
ezért nem maradtunk sokáig. A parkolót elhagyva egy ideig az aszfalton mentünk,
aztán az út az erdőben folytatódott. Mivel Feredőt még nem láttuk, ezért kis
kitérővel útba ejtettük, bár nem mentünk be a kápolnához, mert sötétedés előtt
táborhelyet kellett találnunk.
|
Kapaszkodó tölgyfa |
A
feredői kolostor helyén eredetileg remetelak lehetett. Mellette csodatévőnek
tartott forrás van, a hagyomány szerint a szem betegségeire a legjobb. 1928-ban alapítottak
itt ortodox kolostort, amelyet azóta átépítettek, kibővítettek.
|
Feredő |
|
A régi kápolna Stefanov Titus archivumából |
Feredőről
felmentünk a főgerincre és Zsolt mondta, hogy tud egy jó táborhelyet, addig
menjünk el. Erősen sötétedett már, mire elértük és nekiálltunk a sátrakat
felállítani. Jöhetett a jól megérdemelt vacsora és pihenés. A vártól 8 km-t
tettünk meg.
|
Tábortűz |
A
főgerincen
Ködös
reggelre ébredtünk, de reméltük, hogy javulni fog az idő. A piros sávot követve
indultunk tovább a Solymosra vezető gerinc elágazásához, de a Hegyesre is fel
akartunk menni, ami 8 km kitérőt és kb. 500 m szintet jelentett. Egy idő után
egyértelmű volt, hogy én ehhez lassú vagyok a nagy zsákommal, jobb, ha egyenesen Solymos fele
veszem az irányt
Kávézombival, Zsolt és Juli pedig felszaladnak a Hegyesre. A
főgerinc lustán hullámzik fel és le, nincsenek erős és hosszú kaptatók, csak
nagyon hosszú... Érdekesnek találtam, hogy 4-500 méteres magasságban fenyves
foltok találhatóak, amikor alapvetően ezen a szinten a tölgyek érzik jól
magukat. Elvétve egy-egy bükkfa is akadt. A táborhelytől kb. 11 km-t
gyalogoltunk a Livorscu-csúcshoz, ahonnan a solymosi gerincre le kell térni.
|
Köd |
|
Útjelző tábla a sátorozó helyünktől nem messze |
|
Az egyetlen kilátópont a gerincről |
Vizes
küzdelmek
A
Livorscu-csúcsnál megálltunk enni, bár kicsit rövidebb ideig pihentünk, mint
szerettünk volna, mert csepegni kezdett az eső. Zsoltékkal azt beszéltük meg,
hogy mi továbbmegyünk és ők úgyis utolérnek. A nagy zsákokkal lassúak is
vagyunk, fotózni is akarunk...
|
Itt kezdődik a solymosi gerinc |
|
Viruló medvehagyma |
|
Medvehagyma virága |
A
gerincút tartogatott meglepetéseket. Találtam medvehagymát teljes pompájában
virágozva, mert olyan távol van mindentől ez a szakasz, hogy senki nem jár ide
gyűjtögetni. Ismét találkoztunk
fenyvessel, utána egy fiatal tölgyes következett, egy rét, ahol kék nefelejcsek
virágoztak, de hosszabb megállót a
kónya vicsorgó nevű növénynél tartottunk.
|
Kék nefelejcsek |
|
A kónya vicsorgó parazitaként élősködik a fák gyökérzetén, nincsenek zöld levelei sem
|
A
gerinc néhol kifejezetten keskeny, ha magasabb lenne 1000-2000 méterrel, akkor
egy köves, két oldalán szakadékkal övezett ösvény haladna rajta. Amikor
elindultunk a kónya vicsorgótól, akkor kezdett az eső komolyabbá válni. A
Bordiz csúcs után nem vettük észre, hogy a jelzett út élesen elkanyarodik és
tovább mentünk. Szerencsére időben feltűnt, hogy rossz az irány és szembe találkoztunk
Zsoltékkal. Ők is elvétették a kanyart, de megtaláltuk a helyes ösvényt. Az eső
közben erősen elkezdett szakadni. Innentől kezdve a fényképezőgépek végleg a
tokban maradtak, pedig volt néhány hangulatos szakasz, ami a ködös párában
izgalmas látványt nyújtott. A Balkonhoz szeretnék tiszta, napos időben visszamenni,
biztos, hogy nevéhez méltóan kitűnő onnan a kilátás és még a szakadó esőben is
átjött a hely mediterrán hangulata. Végtelennek tetsző idő múlva az erdőből
kijutva megláttuk a ködbe burkolózó várat. A várudvaron sátorállítás és vizes
holmik rekordsebességű cseréje következett, meg némi meleg leves elfogyasztása,
aztán alvás.
Reggel
Solymoson
vReggelre elállt az eső, de a köd
maradt. Azt viszont éreztük, hogy sziklamászás nem lesz, akkor se, ha az ég kitisztul...
Fájt minden mozdulat, az izomláz erős volt. Ennek ellenére tettem egy kört a
vár körül a fényképezőgéppel és utána kezdtük összerakni a hátizsákokat. Zsolttól
megtudtuk (ő este hazament, másnap már dolgozott), hogy van lefele egy
könnyebb, kevésbé meredek út, azt választottuk a csúszós, sziklás ösvény
helyett. Szerencsésen megérkeztünk az autóhoz és a városnézés mellett
döntöttünk... Lippáról a következő posztban írok.
|
Ködös reggel |
|
A Maros völgye |
|
Kilátás Lippára |
|
Ablakok és Izabella királynő erkélye |
|
Búcsú a vártól |
Címkék: Solymos, túra, vár, Világos