Az
őszi túra után fél évvel ismét a Retyezátba mentünk. A síkságokon már tavaszodik, de a hegyekben
1500 méter felett egyértelműen a hó és a tél az úr. Hihetetlen jó időjárást
fogtunk ki és annak ellenére elégedettek vagyunk, hogy szombaton elromlott az
idő és inkább hazajöttünk.
Utazás és érkezés
Mióta
Lugosig lehet autópályán menni, sokkal rövidebb idő alatt elérhető Hátszeg.
Most kb. három és fél óra alatt értünk oda
Szegedről a Vaskapu-hágón keresztül. Lugos környékén már a Ruszka-havas
nagyon közel van és Karánsebes előtt az út a hegyek közé visz. Északon a
Ruszka-havas ugrik ki a völgy fölé, délen a Szárkő-hegység uralja a tájat. A Vaskapu-hágón
átkelve a Hátszegi-medencében folytatódik az út és Várhely után a Retyezátot
leshetjük az autó ablakából.
|
A Retyezát a Hátszegi-medencéből - nem idei kép |
Hátszegen
ismét a
VIP Foodnál álltunk meg enni és találkoztunk a csapat másik felével. A
fokhagymás-majonézes szószuk továbbra is zseniális. Innen csak 25 km-re van cârnici
parkolóhely, de ez a legnehezebb szakasz, mert az utolsó 4,5 km nincs
aszfaltozva és előre sose lehet tudni, milyen állapotban van. Most szerencsénk
volt, csak a Cârnic előtti 1 km volt problémás. A bokáig érő sárban elakadt az
autó, de szerencsére nem kellett tolni, miután kiszálltunk, felment. Négy ember
a holmik és hét hótalp elég súlyossá tette a kocsit.
|
A cica segített rendezni a cuccokat... |
Irány
a Pietrele
Miután
rendeztük a cuccainkat, elindultunk a sárban caplatva a szállás felé. 1100
méter körül kezdett hó is lenni, aztán fokozatosan nőtt a hótakaró vastagsága,
de a hótalpakat nem volt érdemes felvenni. Fél öt körül értünk fel a Pietreléhez,
ahol ettünk, ittunk és örültünk, hogy lerakhatjuk a zsákokat. A Pietrelénél faházakban lehet aludni, a szobák négyágyasak, legalábbis ott, ahol mi
voltunk. A fűtés vaskályhával és fával történt. Fát és gyújtóst adtak, aztán
lehetett próbálkozni s tűzgyújtással, de viszonylag gyorsan sikerült megoldani.
30 lej egy éjszakáért nem rossz ár és szerintem kényelmesebb volt, mint a
Gentiana. A vaskályha víz és étel melegítésre is jó volt, nem kellett mindig a
gázfőzőt használni.
A
medve meglátta az árnyékát
Másnap
reggel kicsit felhős volt az idő, de látszott, hogy ki fog sütni a nap, így
elindultunk a Lolaia-gerincre vezető ösvényen. A fenyvesben a hó picit olvadt,
de jól haladtunk a hótalpakkal és gyorsan elértük a gerincre vezető elágazást.
Lassan haladtunk felfele, egy rövid szakaszon nem volt hó, egy patak csordogált
lefele a völgybe.
|
Oda megyünk fel... |
|
A Pietrele völgyben hömpölyög a felhő, a Stânişoara völgyben süt a nap |
|
Retyezát |
|
Godján a távolban |
|
Balról Peleaga, középen Custura Bucurei, mellette Bukura-hágó és Bukura II csúcs, lenn a Stânişoara völgy |
Ahogy feljebb küzdöttük magunkat, a hó keményebb lett. Nagyon
örültünk, amikor fenn voltunk a gerincen, még a hideg szél se vette el a társaság
kedvét attól, hogy folytassuk az utat egyenesen a Lolaia Nord csúcsa felé. A
nap sütött, de távoli gerinceken felhők bújócskáztak. Nyugat fele a Szárkőre és
a Godjánra nyílt szép kilátás, délre pedig a Lolaia Sud csúcs mögött a Retyezát
lapos csúcsa terpeszkedett. Öten még továbbmentek a déli Lolaia csúcsra, én
Kávézombival visszafordultam. Volt egy olyan érzésem, hogy a gerincről levezető
harántolós szakasz nem lesz egyszerű a rossz bokámmal. Sajnos, igazam lett,
nehéz volt a lemenetel. A fenyvesben viszont nem volt gond, ott gyorsan
haladtam.
|
Ezt odafele fotóztam, de visszafele is így nézett ki :D |
Felhőtlen
péntek
Az időjárás
jelentés péntekre írta a legszebb időt és szerencsére ez be is jött. A Rossz
völgybe indultunk, ehhez kereszteztük a Pietrele patakot. A patak után egy
nehéz felfele menet következett. Valahogy felvergődtem, de akkor elképzelni se
tudtam, hogy jutok vissza. A gerincen átbukva kis lejtmenet után egy tisztáson
végre megpillanthattuk a völgyet övező hegyeket.
|
Azt hiszem, ez a Pietrele csúcs |
|
A jelzés |
|
Útkeresés |
|
Farkasfogak |
|
Hátszegi-medence |
Innen egy ideig még fenyvesben
haladtunk, de aztán elértük az erdőhatárt és kinyílt a völgybe a kilátás. Egy
ideig kerestük a sárga háromszög jelzéseket, de mivel nem találtuk őket, inkább
elindultunk felfele és arra mentünk, amerre hótalppal kényelmesebb. Egész jól
ment, de aztán egy nagyon meredek szakasz következett. öt lépés egy helyben,
mire sikerül egyet lépni. Itt is azon gondolkoztam, hogy visszafele nem tudom,
hogy jövök le, valószínűleg lavina formájában legurulok. Utána csak egy
enyhébben emelkedő glaciális lépcsőt másztunk meg. Úgy tippelem, hogy a
Törmelékes-tó fölött lehettünk, de ez nem biztos. Innen elindultunk visszafele,
mert láttuk, hogy a Peleaga hágójára nem lenne idő és egyébként is
lavinaveszélyesnek nézett ki.
|
Nyomok |
|
A hágó |
|
Farkasfogak - jobb oldalon az a rész, ahova télen fel lehet menni a Pietrele-völgyből |
|
Pihennek a botok |
Visszafele
a meredek részen páran szánkó üzemmódban mentünk le... Leguggolva csúsztunk a
hótalpon. Így gyorsan és egyszerűen leértünk, szórakoztatóbb volt, mint a
lépésekre koncentrálni. Csak a patakhoz levezető rémes szerpetin volt hátra... Kicsit siettünk, hogy
biztosan odaérjünk világosban. Itt én szinte végig szánkóztam inkább, ami a
bokámat jobban kímélte, mintha lábon próbálok boldogulni. Elesni se lett volna
jó, a hó nem volt elég mély ahhoz, hogy az ember puhára essen. A Pietreléhez
hullafáradtan értünk.
|
Búcsú a Farkasfogaktől |
|
A gerinc eltakarja a napot... |
Elromlott
az idő
Szombatra
is bejött az időjárás jelentés... Megérkezett a eső és a szél, erősen olvadni
kezdett a hó a Pietrele könyékén. Később havazásba váltott, de a hó rögtön
elolvadt. Úgy döntöttünk, ideje menni, mert túrázni értelmetlen és a Cârnic alatti
sártenger se jobb, ha ott ömlik az eső. Az előző két nap így is hihetetlen
volt.
Örültünk, hogy kifogtunk két szép napot, járhattunk
volna úgy is, hogy végig felhőben úszik az egész hegység. Hátszegen megálltunk
enni és estére Szegeden voltunk.
|
Tigriske se maradt otthon |
Címkék: Retyezát, tél, túrázás